Vasné Mészáros Margit

Szeptember volt.
Az iskola szigorú csengőszava véget vetett a nyárnak, a határban az újra kifényesedett ekék már az ősziek alá forgattak, és a falu alig észrevehető biccentéssel vette tudomásul, hogy az iskolába új tanító érkezett.

A fiatal tanítónő mögött ekkor már 5 év alsótagozatos pedagógusi gyakorlat volt, amelyből 1 évet Harkán, 4 évet padig Zsirán töltött. Amikor 1975-ben Vámosszabadira érkezett, egyből a mély vízbe került, a felső tagozat oktatója lett.
Alig telt el azonban egy esztendő és jött a megrázó döntés: megszüntetik az iskolát. Igy is lett, a tanulók szétszórattak, és helyben, a repedező falú, olajos padlójú iskolában csak a csonka alsó tagozat maradt a frissen érkezett tanítónővel.
1975-öt mutatott a kalendárium.

Kedves Gréti!

Gyémántnál is nagyobb értékeiket bízták Rád a Vámosszabadiak, érzékeny és sebezhető életpályák mindent ígérő és mindent remélő kiindulási pontján.

Nem számtant és olvasást tanítottál, hanem azt hogy a számolás tudomány, a betű hatalom és a belőle formált szó hatásos fegyver jó célok elérése érdekében.
Tanítványaid mindíg és mindenkor megállták a helyüket, megcáfolva azt az egyébként alapjaiban hibás vélekedést, hogy falusi iskolában az oktatás szinvonala nem érheti el a városi iskolákban folyó képzés szintjét.

Tanítói pályád sarokköve volt bebizonyítani ennek ellenkezőjét, egész embert neveltél, a jót jobbá, a tehetséget kiválóvá indító pályára állítottad.
Eleven szívvel lüktető kicsiny műhelyt hoztál létre, generációk műhelyét, amelyben a másik, a társ megbecsülése ugyanolyan súlyú értéknek számított, mint a tudományok alapjaiban elért jártasság.
A szó legszorosabb értelmében iskolát teremtettél.

Tanítási módszeredben felhasználtad a legkorszerűbb és legeredményesbb eljárásokat, miközben szövögetted kis tanítványaidban a szülőföldhöz való ragaszkodás, a barátságok, a helyi kapcsolatok és kötődések élethossziglan kitartó hálóját.
90-től teljes alsó tagozatos iskola lett a Vámosszabadi kisiskola, az új iskola épületében, ennek vezetője voltál másfél évtizedig. Egy ideig még köztünk is éltél itt a faluban, a tanítóházban.

Azt mondják: nehéz ember vagy.
Súlytalan ember vajon tud-e súlyos és értékes eredményeket elérni, pályahossziglan megtartani?
Kisiskolai életpályád során csak itt helyben 15 pályatársad volt az eltelt évek alatt. Az állandóságot Te és az iskolád jelentetted.
Az iskolád érdekében bizony gyakran ütköztél helyi hatalmasságokkal és szorgalmasan gyűjtögettél magadnak rossz pontokat.

Konfliktusaid közben azonban senki sem átallotta megkérdőjelezni tanítói értékeidet, eredményeidet és tanitványaid általad elért sikereit.
Mert ezek kikezdhetetlenek voltak, és munkás tanítói életed lámpása őrtüzeket lobbant egykor volt diákjaid lelkében, ezek a lángok pedig nem hamvadhatnak el addig, amig öregedő tanitványaid képesek meghallani egykori iskolájuk nem halkuló szavát: vigyázz rám!

Amióta elhangzott a számodra első csengőszó Vámosszabadin, nem múlt el év anélkül a kisebb-nagyobb súlyú veszély nélkül, hogy talán ez az év lesz az utolsó tanév. Az iskola, amelynek mozgató rugója Te voltál, erre a fenyegető üzenetre, a maga csendes szorgalmas módján olyan választ adott, amely megállította a fölé kinyújtott kezeket, eltántorította a hideg logika és gazdaságosság mindenekfelettinek gondolt érveit, mert tiszteletet parancsoló, a környezetéhez mért jobb eredményeivel megteremtette saját túlélését.
A tisztes középszerű eredmény már régen megszüntette volna az iskolát olyan szorításban amelynek légkörében működnie kellett.

Tudjuk mindannyian, hogy az iskola ügyében a holnap bizonytalansága nagyobb a mainál.
De azt is tudjuk hogy jó kezekbe került és megmaradása magán az iskolán és eredményein biztosan nem fog múlni.
Ez a Te örökséged!
Méltó és egyenrangú társa, továbbvivője voltál Vámosszabadi nagyívű, megbecsült, egykori oktató pályáinak.

Most a határban új ekék forgatnak új vetések alá.
A 37. csengőszó is elhangzott, most már Nélküled, és ebben az elfutó, bongó csegőszóban a falu üzen Neked: azt üzeni hogy Vámosszabadi fejet hajt előtted és kéri: hagyd hogy magához öleljen úgy, hogy többé el se engedjen, engedd hogy büszke legyen Rád és példaképül állíthasson, a megbecsülés és jó emlékezet nem hervadó rózsáját nyújthassa át Neked , aki azon irigyelt kevesek közül való vagy, akik Szent Pállal elmondhatják: ama jó harcot megharcoltad, futásodat elvégezted, a hitet, a hitet és az iskoládat megtartottad!

Alasztics Ervin

Alpolgármester

Tekintse meg az avató ünnepség képgalériáját itt!

 
Facebook
Galéria
Eseménynaptár
Július 2019
H K Sz Cs P Szo V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4
Augusztus 2019
H K Sz Cs P Szo V
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31 1
Hírlevél

Impresszum | Jogi nyilatkozat | Oldaltérkép
  

VÁMOSSZABADI © 2019 Minden jog fenntartva! Honlapkészítés: R-BIS